1. rész

Sziasztok! Megérkeztem az első rövidke résszel.:)






"Nem beszélünk róla,
    de megtörtént.."



 -Hamarosan vége a nyárnak és mi még semmit sem csináltunk.-nyögtem fel fájdalmasan.
-Pearl szinte minden esténket a Fabricba töltöttük, mit szeretnél még?-a kedvenc szórakozóhelyünk neve hallatán apró mosolyra húzódott az arcom-mellesleg többször dugtak meg a nyáron, mint egy pornószínésznőt.-nevetett fel.
-Fogd be!-vágtam karon, majd összefont kezekkel hátra dőltem a kávézó kényelmetlen székén.-tudod, hogy az csak néhány éjszaka volt.
-Persze-nevetett fel Jay.-voltunk már több klubban is, de tudod hol nem voltunk még?-előre dőlt és az asztalon összekulcsolt kezein megpihentette a fejét. Kérdőn pillantottam vissza rá.- a V fesztiválon.-mondta, majd széles vigyorra húzta a száját.
Pár pillanatig magam elé nézve gondolkodtam.
-Hát nem is tudom. Nem hinném, hogy ez egy jó ötlet Jay.-húztam a számat.
-Ugyan Pearl. Tudod, hogy holnap után már a bőröndöddel együtt mellettem fogsz ülni, Chelmsford felé tartva.
A gyomrom borsó méretűre zsugorodott, miközben a barátnőm szörnyű vezetési képességeire gondoltam.
-Egy feltétellel.-sóhajtottam megadóan.-én vezetek.
-Tudtam, hogy megadod magadat.-tapsikolt a velem szembe ülő barátnőm. Az arcomat a tenyerembe temettem és nagy levegőket véve próbáltam eljuttatni a gondolatot az agyamba, hogy mire is vállalkoztam.

**

-Mikor érünk már oda?-sóhajtott fel unottan a barátnőm.-annyira unatkozom. 

-Egyél inkább és maradj csöndbe.- nyomtam a kezébe egy csomag gumicukrot, ami remélhetőleg egy ideig elhallgattatja. Persze az elképzelésem a zacskó kinyitása után teljesen romokba dőlt. Rosszallóan néztem a csámcsogó lányra, aki összehúzva magát inkább az ajtó felé kúszott, majd a telefonját elővéve csöndbe körmölt valamit.

Tíz perc elteltével, már a V fesztivál tömege között keringve pillantottunk körül. Jay nagyot szippantott a levegőbe, míg én csak fintorogva kerülgettem az embereket. Miután találtunk egy szabad helyet a barátnőm nekiállt a sátrunk felállításának.

-Nem akarsz segíteni?-nézett fel rám, miközben a földön térdelve tanulmányozta a sátor útmutatóját.

-Én nem hinném, hogy jó ötlet volt idejönni.-ráztam meg a fejemet.

-Már nem megyünk vissza te is tudod, úgyhogy inkább segíts.-parancsolt rám szúrós szemekkel. 

-Mondtam, hogy nem volt jó ötlet eljönni.-dőltem hátra.
-Mindjárt sikerül összerakni, ne hisztizz már.-motyogta a sátor alkatrészei alatt feküdve.
-Keresek egy mosdót és jövök.-álltam fel és emberek százait kerülgetve próbáltam megtalálni a mosdót, reménytelenül. Már talán ötödszörre mentem el az egyik hatalmas sátor mellett, így tehetetlenségemben inkább visszaindultam. A gondolataimba merülve szedtem a lábaimat az ismerős úton. Percek múlva valaki a derekam után rántott és magához húzott. Összerezzenve fordultam meg.
-Harry?
Végigvezettem a tekintetemet az arcán, majd kérdőn felvontam a szemöldökömet.
-Neked is szia Pearl.-forgatta meg a szemeit.- miután többször is elmentél a sátrunk mellett kíváncsivá tettél, hogy mit keresel itt.-borzolta össze a hajamat széles mosollyal.
-Én csak a mosdót kerestem.-rántottam vállat. Megfogta a csuklómat és nevetve vezetett a tömeg között, majd egy kisebb épület előtt megállt és a falnak támaszkodott.
-Itt megvárlak.-küldött felém egy féloldalas mosolyt.
Miután végeztem, a szememmel keresni kezdtem Harryt, aki gyorsan mellettem termett.
-És sikerült felállítanod a sátrat?-nézett le rám. Kínosan felnevettem és megráztam a fejemet.-ha szeretnéd szívesen segítek.-mondta, majd hátra simította az arcomba lógó tincsemet.Aprót bólintottam és magammal húzva siettem a sátrunkhoz.
-Jay?-néztem rá elfojtott nevetéssel.
-Feladom.-nyögte a sátor vászonába gabalyodva.

**

-Mivel tudnám meghálálni?- néztem fel rá fáradtan. Persze a mellettem álló göndör hajú fiúnak azonnal kaján mosolyra húzódott az arca.-tudod, hogy az csak egy alkalom volt, és nem voltunk magunknál.- hajtottam le szégyenlősen a fejemet.
-Persze, hogy tudom.-mosolyodott el.-gyertek el a sátrunkhoz, úgyis kevesen vagyunk.-pillantott a mögöttem ülő Jayre is.
-Hát ne..-kezdtem volna, de Jay belevágott.
-Persze, hogy megyünk.-állt fel és karonfogva követte Harryt. Szúrós pillantásokat lövelltem felé.-Mivan csak szórakozunk kicsit.-nézett rám vissza hatalmas mosollyal. Pillanatok múlva már túlesve a bemutatkozáson az 5 nevető fiú között ültünk.
-És ti honnan ismeritek egymást?-tette fel a kérdést Niall. Kétségbeesetten Harryre néztem. Válaszra nyitottam a számat, de Harry megelőzött.
-Egy ideig egy iskolába jártunk.-legyintett és rám nézett. Apró bólintással erősítettem meg a fiú válaszát. Bár Jay tudta, hogy hazudott, ennek ellenére úgy tűnt, hogy a többiek elhitték Styles kisebb füllentését.
Ahogy kezdett besötétedni egyre több ember kavargott a sátrak között, a nagyszínpad felé indulva. Feltornáztam magamat ülőhelyzetbe és érdeklődően körülnéztem.
-Elmegyek körülnézek, hogyha már idáig elrángattál.-néztem le Jayre.
-Nem kellett sokat győzködni.-vágott vissza. A fejemet megrázva a tömeg után mentem, otthagyva a többieket. Az emberek közt szlalomozva megpillantottam egy pultot körülötte néhány székkel Egy korombeli lány unottan könyökölt a pulton, miközben a másik kezével a kékre festett fa anyagon dobolt. Lomhán ültem fel a bárszékre, és kértem egy vodka-narancsot. A szőke hajú lány unottan tolta elém a rendelésemet. Pillanatok múlva már csak az üres pohár helyezkedett el előttem.
-Harry pocsékul hazudik.-ült le mellém Louis.-két pohár vodka-narancsot.-szólt félvállról a lánynak.-Persze a többieket rettentő könnyen átlehet verni, mikor mindenki tudja, hogy nem a tartós kapcsolatairól ismert.-fejezte be a mondanivalóját és elém tolta az egyik poharat.
-Köszönöm.-mondtam, majd egy húzásra megittam.-néha jobb hazudni.-döntöttem oldalra a fejemet, amire ő eleresztett egy halk sóhajt.
-Igazad van.
Percekig csöndbe ültünk egymás mellett, míg nem kezdődött el az első koncert.
-Jössz?-néztem rá kedvesen és leszálltam a bárszékről, majd ő is követte a példámat és egymás mellett elindultunk a nagyszínpad felé. A tömeg között énekelni kezdtem az Imagine Dragons egyik számának sorait, amiket Louis szorgalmasan fejezett be. Néhány sor után közelebb lépett hozzám és az egyik kezével magához szorítva átkarolta a derekamat, még a másikkal végigsimított az oldalamon.
 A koncert végén Louis gyengén megragadta a karomat és egy biztató mosoly után maga mellett vezetett. Végül egy padnál álltunk meg.
Egy ideig csöndben ültünk és csak figyeltük a mellettünk elhaladó embereket, majd Louis beszélni kezdett. Mindenről. Órákat átbeszélgethettünk, mivel már csak azt vettük észre, hogy világosodik. Fáradtan indultunk vissza a többiekhez, akik már valószínűleg rég aludtak. A nevetésünket elfojtva néztünk végig a sátor előtt egymáson össze-vissza fekvő társaságon.
-Nem akarsz itt maradni? Késő van már.-nézett rám kérdőn.
-Kora van Tomlinson.-vágtam vállba és bemásztam a sátorba. Louis példáját követve az első kezembe akadó hálózsákba bebújtam.
-Jó éjszakát Tomlinson.-motyogtam halkan.
-Nekedis Elsegood.