" Légy olyan, mint a hó: szép, de hideg."
Hatalmasat nyújtózva ültem fel és oldalra pillantva konstatáltam, hogy Louis még a sátor másik felében szuszog. Csöndben kimásztam a sátorból, ahol a többiek még mindig össze vissza feküdtek. A telefonom órájára rápillantottam, ami majdnem délután egy órát mutatott. Letérdeltem a békésen szundikáló barátnőm mellé és a füle mögé tűrtem a haját.
-Jay ideje felkelni.-szóltam halkan, amire csak egy fájdalmas nyögést kaptam válaszul.
-Várj még öt percet.-fordult a másik oldalára.
-Mindjárt délután egy óra lesz, mellesleg nem hinném, hogy olyan kényelmes a föld.
Pár másodperc múlva kelletlenül feltápászkodott Jay és elindult a sátrunk felé.
-Most már vissza aludhatok?-dőlt be a sátrunkba.
-Nem!-szóltam rá hangosan.-inkább együnk valamit.
-Tessék.-vágott hozzám két szendvicset és vissza dőlt. Megforgattam a szemeimet, majd enni kezdtem.-egyébként milyen volt?
-Mi?-húztam fel értetlenül a szemöldökömet.
-Hát Louis. Tudod a mé..-kezdte volna, de oldalba vágtam.
-Nem volt semmi. Csak beszélgettünk.-mosolyodtam el.- Reggel mikor indulunk vissza?
-Majd ha felkeltünk. Most már aludhatok?
-Nem aludni jöttünk, Jay. Szedd össze magadat és nézzünk körül.
**
Néhány áténekelt koncert után fáradtan ültünk le, a már tegnap felfedezett bárpulthoz és mindketten kértünk egy-egy alkoholos italt.
-Kár, hogy csak az utolsó 2 napra jöttünk.-törtem meg a csendet.
-Az elején még annyira ellene voltál. Tudtam, hogy igazam lesz és tetszeni fog.
-Jó igazad volt.
A barátnőm arcára egy elégedett mosoly kúszott és rendelt még két pohár vodkát.
-Bár az a sátor elég kényelmetlen.-húztam el a számat. Jay megerősítésként bólogatni kezdett és rendelt még egy körrel. Talán már a tizedik poháron túl voltunk, mikor úgy döntöttünk, hogy elvánszorgunk a záró bulira.
-Sziasztok!-intett felénk mosolyogva Zayn, ahogy közeledtünk a tömeg felé. Egy bizonytalan kézmozdulattal visszaintettem az 5 fiúnak, majd Jay is követve a példámat intett egyet.
Órák óta a zenét üvöltve tomboltunk a többi fiatal között, néha-néha egy csókot lopva ismeretlen fiúktól. A fiúk már egy ideje nem voltak velünk és elmentek a bárpulthoz. Egy idő után Jaynek is nyoma veszett így egyedül maradtam a hatalmas tömegben. Néhány áttáncolt szám után valaki hátulról átölelte a derekamat és oldalra tűrte a hajamat, majd apró csókokkal kezdte behinteni a nyakamat. Kíváncsian hátrafordultam és egy barna szempárral találtam szembe magamat. Az ismeretlen srác egyből áttért az ajkaimra, majd húzni kezdett ki a tömegből. A mosdó épülete felé haladva megpillantottam a bárpultnál ülő, nevetgélő Harryéket. Louis vetett rám egy apró, csalódott pillantást és visszafordult a többiekhez. Próbáltam nem foglalkozni Louis kék szempárjával és követtem az előttem sétáló fiút. Sietősen húzott be a srác maga után a férfi mosdó egyik fülkéjébe és a falnak tolva harapni és szívni kezdte a nyakamon lévő, érzékeny bőrterületet, amire csak egy halk nyögéssel válaszoltam.
-Ho-hogy hívnak?-tettem fel a kérdés, miközben még mindig a nyakamat kényeztette.
-Denis.- a leheletéből áradt az alkohol szag.
Ezután nem kérdeztem már semmit és hagytam, hogy kigombolja a gatyámat.
**
-Hol voltál eddig?-kérdezte Harry, miközben beleivott a sörébe. A többiek kérdőn tekintettek rám.
-A nagy színpad előtt.-mondtam túlüvöltve a zenét, mikor megakadt a szemem Louis megvető tekintetén.
Szinte lyukat égetett a hátamba Louis a tekintetével.
-Elfáradtam, lefekszem aludni. Holnap ne menjetek el köszönés nélkül.-intettem még egy utolsót a társaságnak, és elindultam a sátrunk felé.
Fáradtan estem be a sátorba és egy sóhaj kíséretével magamra húztam az egyik, vékonyka lepedőt. Épphogy lecsuktam volna a szememet a valaki széthúzta a cipzárt és mellém ült.
-Van egy hatalmas folt a nyakadon- szólalt meg végül Louis. Ijedten a nyakamhoz kaptam és kicsit megmasszíroztam a fájó területet a mutató ujjammal.
-Köszönöm, hogy szóltál.-eresztettem egy mosolyt feléje.-és mi járatban erre?
-A többiek rettenetesen berúgtak.-nevetett fel.-elmentek valamerre. Lehet utánuk kellett volna mennem.
-Ha Jay iszik, akkor abból sohasem lesz semmi jó. Keressük meg őket.-álltam fel, és Louist követve elindultunk a tömeg között..
-Fogalmam sincs merre lehetnek. Mindent átnéztünk már szinte.-sóhajtottam és a mosdó falának dőltem. A tömeg egyre jobban kezdett csökkenni, már csak páran üldögéltek itt-ott. Louis is a falnak dőlt és vett egy nagy levegőt.
-A színpad irányába mentek, de ott már háromszor is voltunk. Talán velük kellett volna maradnom.
-Nyugodj meg Tomlinson. Nem a te hibád. Reggelre úgy is előkerülnek.-simítottam végig a kezén, amire egy kicsit összerezzent.-Most viszont menjünk aludni. Rohadt későn lehet már.-ásítottam.-lehet az lenne a legegyszerűbb, ha a ti sátratokba aludnánk. Valószínűleg úgy is oda fognak vissza tévedni.
-Én is ezt akartam javasolni.-bólintott.
**
-Jó reggelt.-ültem fel nyújtózkodva és körbenéztem a szanaszét fekvő társaimon.-ideje felkelni és hazaindulni. A többiek csak egy fájdalmas nyögéssel, vagy motyogással válaszoltak. Louis nevetve felült és kivett egy doboz fájdalomcsillapítót az egyik táskából. Miután a többiek is felkeltek egy palack vizet körbeadva mindenki lenyelt egy-egy fájdalomcsillapító pirulát.
-Induljunk el Jay, már így is elég későn van.
-De annyira fáj a fejem.-nyögött fel.
-Úgy is én vezetek, majd kipihened a kocsiban.
Jay megadóan felállt és egy köszönés után a sátrunkhoz vette az irányt.
-Otthon még találkozunk. Jó utat!-köszöntem el én is és követtem a barátnőmet.
