3. rész

 Sziasztok :)! Elnézést, hogy későn hoztam a részt, de eddig sajnos betegeskedtem. Örülnék kicsit több visszajelzésnek, hogy van-e értelme folytatnom. Jó olvasást. :)


"Tökéletes nap...
Mert annyi jó dolog történt. Élmények. Találkozások. Beszélgetések. Új dolgok. És élvezem. Jól érzem magam. De mégsem ezektől tökéletes. A nap legszebb pillanata az, amikor csoda történik. Megmagyarázhatatlan csoda. Az, amikor az egyik lélek megérinti a másikat... amikor mosolyt tud csalni az arcodra, megnevettet, és érzem, ahogy szívedben felenged a jég, múlik a feszültség. Igen, ez. Ez a nap legcsodásabb, legszebb pillanata. Titokzatos csoda."


-Mikor érünk már haza?-sóhajtott fel Jay.
-Ha még egyszer megkérdezed esküszöm kiteszlek és itt hagylak.-mordultam rá, amire ő csak összehúzta magát. Ezek után az út csendben telt a hazáig vezető úton.
Mikor Jay házához értünk  megkönnyebbülten kiugrott az autóból.
-Majd még beszélünk.-mondta és kirántotta az utazótáskáját. Két puszi után visszaszálltam az autóba és haza vezettem.
-Végre itthon.-dőltem le a kanapéra egy fájdalmas nyögés kíséretében. A kezemben lévő kulcscsomót a dohányzó asztalra dobtam és bekapcsoltam a velem szemben lévő készüléket. Miután megbizonyosodtam róla, hogy semmi nekem valót nem adnak, becipeltem a szobámba a bőröndömet és most az ágyon terültem el lustán.

-Igen?-vettem fel a telefont.
-Kezdj el készülődni, mert hamarosan megyünk a Funky Buddha-ba.-ordított hangosan Jay a telefonba.
-Néhány órája értünk haza Jay, nem akarsz pihenni?-sóhajtottam fel.
-Ilyet sem hallani sokszor Pearl Elsegood szájából. Visszatérve nem, nem akarok pihenni, úgyhogy szedd össze magad, tízkor találkozunk a Funky Buddha bejárata előtt.-szakította meg a vonalat.

**

Idegesen kerestem a szememmel Jayt, mivel lassan tíz perce állok a Funky Buddha előtt tehetetlenül.
-Szia.-köszöntött a barátnőm mosolyogva.
-Tíz percet késtél.-néztem rá szúrós szemekkel.
-Sajnálom.
Megráztam a fejemet és a barátnőmet követve bevánszorogtunk a hatalmas tömeg közé.
-Hű.-tátottam el a számat, majd oldalra pillantva konstatáltam, hogy a barátnőm is elnyílt szájjal tekint körül. A Fabric sem mondható kicsinek, de hozzá képest a Funky Buddha, talán kétszer akkora. Az oldalt elhelyezkedő kanapék pirossal, míg a bárpult környéke lila fényekkel volt megvilágítva. A Fabrichoz képest sokkalta kifinomultabb helyre érkeztünk. Ezt erősítette, hogy egyre több híresség sétált el mellettünk. A barátnőmet magam után húzva indultam el a bárpult felé, kerülgetve az embereket. Mivel minden szék foglalt volt befurakodtam két szék közé és rendeltem magunknak két pohár felest. A pénzt az asztalra dobtam és egy bólintás kíséretében Jay kezébe adtam az egyik poharat. Miután egy húzással megittuk a pohár tartalmát a pultra helyeztem a két poharat és a hatalmas kékkel kivilágított tánctérre tipegtünk. Utat törtünk magunknak a hatalmas tömeg között, majd a megfelelő helyet megtalálva táncolni kezdtünk Jayyel nevetve. 

Órák múlva a terem egyre jobban kezdett kiürülni, de még így is szinte tele volt a tánctér. 

Jay már rég elkeveredett valamerre, így egyedül maradtam. A nyakamat nyújtogatva kerestem a szememmel a barna hajú barátnőmet, de perceken belül teljesen feladtam és vállat rántva tovább táncoltam. Pillanatok múlva egy kar fonódott a derekam köré erősen. Ijedten fordultam a kar gazdája felé, majd meglepődve nyugtáztam, hogy csak Louis áll velem szembe. Eleresztett felém egy féloldalas mosolyt, majd a kezei fogásán és közelebb húzott magához.
-Ugye tudod, hogy mindenki téged néz?-ordította át a zenét. Körbepillantottam a terem tartalmán és fejcsóválva fordultam vissza Louis felé. Az oldalamon végig simítva a lehető legközelebb magához vont és mélyen a szemembe nézett.
-A többiek is itt vannak?
Egy bólintást kaptam válaszul és a Tomlinson fiú tovább pásztázta a szemeimet.
-Nem láttad Jayt?-törtem meg a csendet.
-Valamerre Harryvel van.-vont vállat.-megkeressük őket?
Egy apró bólintást, adtam válaszul és Louist követve átvergődtük magunkat a tömegen.
-Jay?-húztam fel a szemöldökömet, miközben a kanapén fetrengő lányt tanulmányoztam. Mellette Harry szintén hasonló állapotban volt. A fejemet rázva Louisra néztem.
-Vigyük haza őket.-sóhajtottam. Jayt átkarolva törtem utat az emberek sokasága között. Néha-néha hátrapillantottam, hogy Louisék rendben vannak-e.
-Végre.-vettem egy nagy levegőt, mikor kiértünk a Funky elé.
-Hazaviszlek titeket.-nézett végig a barátnőmön. Jay egyre jobban elnehezedett a fogásom alatt, de a nevetése egyre jobban erősödött. Egy morgás kíséretében Tomlinson autójába ültettem Jayt és beültem az anyós ülésre, várva, hogy elinduljunk.

**

-Jó reggelt.-toltam Jay elé egy pohár vizet és egy fájdalomcsillapító pirulát.
-Mi történt éjjel?-terült el az asztalon.
-...este pedig hazahoztunk Tomlinsonnal titeket és itt maradtam éjjel veletek.-meséltem el nagy vonalakban.
-Istenem.-nyögött fel Jay fájdalmasan és bevette a fájdalomcsillapító tablettát.
-Részegen rosszabbak vagytok mint józanon.-nevettem fel.
-Kösz.-vágott oldalba a barátnőm.
Pillanatok múlva Harry lépett be a konyhába, majd lomhán lerogyott az egyik székre. A nevetésemet elfojtva elővettem egy pirulát és öntöttem egy pohár vizet Harrynek. Visszaültem a helyemre és felváltva figyeltem az asztalnál szenvedő barátaimon. A csengő éles zajára mindketten a fejüket fogva húzták össze magukat, káromkodások kíséretében.
-Szia.-köszöntem az ajtó előtt álló fiúnak.
-Jó reggelt.-eresztett el egy mosolyt felém Louis.-Harryért jöttem.
-Gyere beljebb, Harry még szenved a konyhába.
Louis a konyhába lépve felnevetett, míg a többiek száját egy fájdalmas nyögés hagyta el.
A fejemet csóválva felvettem a táskámat a kanapéról és visszamentem a konyhába.
-Hazamegyek, szerintem innen ti is boldogultok.-vezettem végig a tekintetemet a társaságon.
-Én innen fel nem állok.-mordult fel Hazza.
-Pedig érted jöttem haver.-tette a kezét Louis Harry vállára.
-Majd hazamegyek taxival.
-Akkor viszont én is hazamegyek.-hagyta rá. A Jayék elmotyogtak egy halk köszönést, mi pedig kifelé vettük az irányt.
-Hazaviszlek.-állt meg az ajtó előtt Louis.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá és beültem szokásosan az anyós ülésre.-és a srácok jól vannak?-kérdeztem, miután beült mellém.
-Persze. Éppen otthon punnyadnak.-nevetett fel.-Nem jössz át?
-Átmehetek.-küldtem felé egy apró mosolyt.

**

-Sziasztok.-köszöntünk a házba belépve. A 3 fiú egyenként visszaköszönt, majd visszafordították a fejüket a hatalmas tv felé. A falak világos szürkére voltak festve és a nappali közepén egy matt fekete kanapé állt, ami alatt sötétbarna színű parketta és egy szintén világos szürke szőnyeg helyezkedett el.
-Mióta felkeltek mást sem csinálnak.-súgta a fülembe Louis-ideje lenne valami értelmeset is csinálni.
-Nem akarjátok abbahagyni?-kérdeztem hangosan.
-A holnapi próbáig kipihenjük magunkat.-kaptam a választ Zayntől. Felhúzott szemöldökkel Louisra néztem, aki csak vállat vont.
-Menjünk fel inkább a szobámba.
-Halkan csináljátok! ordított utánunk Niall. Louis megforgatta a szemeit és felfelé kezdett húzni.
-Hű.-fordultam körbe a Tomlinson fiú szobájába. A falak barnára voltak mázolva, a plafonon egy apró lámpákból álló sor kapott helyet. A szoba végébe egy francia ágy volt tolva mellette egy barna fotellal és egy éjjeliszekrénnyel.
-Mesélj valamit a családodról.-szakított ki a gondolataimból. Mellé ültem az ágyra és keserűen felnevettem.
-A szüleim és az öcsém Párizsban élnek. Havonta egy hétre jönnek haza, vagy csak pár napra.
-Hogy-hogy nem velük élsz?-simított végig a hátamon.
-Nem akartam elmenni velük.-rántottam meg a vállamat. A mellettem ülő fiú bólintott egyet és hátradőlt. Én is követtem a cselekedetét. Louis felé fordultam és a kezén lévő tetoválásokat tanulmányoztam. Ő is felém fordult és végig vezette a tekintetét rajtam.

2.rész

 Sziasztok :)! Itt a 2. rész is. Remélem most már kapok egy-két visszajelzést valamilyen formában :)





" Légy olyan, mint a hó: szép, de hideg."



Hatalmasat nyújtózva ültem fel és oldalra pillantva konstatáltam, hogy Louis még a sátor másik felében szuszog. Csöndben kimásztam a sátorból, ahol a többiek még mindig össze vissza feküdtek. A telefonom órájára rápillantottam, ami majdnem délután egy órát mutatott. Letérdeltem a békésen szundikáló barátnőm mellé és a füle mögé tűrtem a haját.
-Jay ideje felkelni.-szóltam halkan, amire csak egy fájdalmas nyögést kaptam válaszul.
-Várj még öt percet.-fordult a másik oldalára.
-Mindjárt délután egy óra lesz, mellesleg nem hinném, hogy olyan kényelmes a föld.
Pár másodperc múlva kelletlenül feltápászkodott Jay és elindult a sátrunk felé.

-Most már vissza aludhatok?-dőlt be a sátrunkba.
-Nem!-szóltam rá hangosan.-inkább együnk valamit.
-Tessék.-vágott hozzám két szendvicset és vissza dőlt. Megforgattam a szemeimet, majd enni kezdtem.-egyébként milyen volt?
-Mi?-húztam fel értetlenül a szemöldökömet.
-Hát Louis. Tudod a mé..-kezdte volna, de oldalba vágtam.
-Nem volt semmi. Csak beszélgettünk.-mosolyodtam el.- Reggel mikor indulunk vissza?
-Majd ha felkeltünk. Most már aludhatok?
-Nem aludni jöttünk, Jay. Szedd össze magadat és nézzünk körül.

**

Néhány áténekelt koncert után fáradtan ültünk le, a már tegnap felfedezett bárpulthoz és mindketten kértünk egy-egy alkoholos italt.
-Kár, hogy csak az utolsó 2 napra jöttünk.-törtem meg a csendet.
-Az elején még annyira ellene voltál. Tudtam, hogy igazam lesz és tetszeni fog.
-Jó igazad volt.
A barátnőm arcára egy elégedett mosoly kúszott és rendelt még két pohár vodkát.
-Bár az a sátor elég kényelmetlen.-húztam el a számat. Jay megerősítésként bólogatni kezdett és rendelt még egy körrel. Talán már a tizedik poháron túl voltunk, mikor úgy döntöttünk, hogy elvánszorgunk a záró bulira.
-Sziasztok!-intett felénk mosolyogva Zayn, ahogy közeledtünk a tömeg felé. Egy bizonytalan kézmozdulattal visszaintettem az 5 fiúnak, majd Jay is követve a példámat intett egyet.

Órák óta a zenét üvöltve tomboltunk a többi fiatal között, néha-néha egy csókot lopva ismeretlen fiúktól. A fiúk már egy ideje nem voltak velünk és elmentek a bárpulthoz. Egy idő után Jaynek is nyoma veszett így egyedül maradtam a hatalmas tömegben. Néhány áttáncolt szám után valaki hátulról átölelte a derekamat és oldalra tűrte a hajamat, majd apró csókokkal kezdte behinteni a nyakamat. Kíváncsian hátrafordultam és egy barna szempárral találtam szembe magamat. Az ismeretlen srác egyből áttért az ajkaimra, majd húzni kezdett ki a tömegből. A mosdó épülete felé haladva megpillantottam a bárpultnál ülő, nevetgélő Harryéket. Louis vetett rám egy apró, csalódott pillantást és visszafordult a többiekhez. Próbáltam nem foglalkozni Louis kék szempárjával és követtem az előttem sétáló fiút. Sietősen húzott be a srác maga után a férfi mosdó egyik fülkéjébe és a falnak tolva harapni és szívni kezdte a nyakamon lévő, érzékeny bőrterületet, amire csak egy halk nyögéssel válaszoltam.
-Ho-hogy hívnak?-tettem fel a kérdés, miközben még mindig a nyakamat kényeztette.
-Denis.- a leheletéből áradt az alkohol szag.
Ezután nem kérdeztem már semmit  és hagytam, hogy kigombolja a gatyámat.


**

 -Hol voltál eddig?-kérdezte Harry, miközben beleivott a sörébe. A többiek kérdőn tekintettek rám.
-A nagy színpad előtt.-mondtam túlüvöltve a zenét, mikor megakadt a szemem Louis megvető tekintetén. 
Szinte lyukat égetett a hátamba Louis a tekintetével.
-Elfáradtam, lefekszem aludni. Holnap ne menjetek el köszönés nélkül.-intettem még egy utolsót a társaságnak, és elindultam a sátrunk felé.
Fáradtan estem be a sátorba és egy sóhaj kíséretével magamra húztam az egyik, vékonyka lepedőt. Épphogy lecsuktam volna a szememet a valaki széthúzta a cipzárt és mellém ült.
-Van egy hatalmas folt a nyakadon- szólalt meg végül Louis. Ijedten a nyakamhoz kaptam és kicsit megmasszíroztam a fájó területet a mutató ujjammal.
-Köszönöm, hogy szóltál.-eresztettem egy mosolyt feléje.-és mi járatban erre?
-A többiek rettenetesen berúgtak.-nevetett fel.-elmentek valamerre. Lehet utánuk kellett volna mennem.
-Ha Jay iszik, akkor abból sohasem lesz semmi jó. Keressük meg őket.-álltam fel, és Louist követve elindultunk a tömeg között..

-Fogalmam sincs merre lehetnek. Mindent átnéztünk már szinte.-sóhajtottam és a mosdó falának dőltem. A tömeg egyre jobban kezdett csökkenni, már csak páran üldögéltek itt-ott. Louis is a falnak dőlt és vett egy nagy levegőt.
-A színpad irányába mentek, de ott már háromszor is voltunk. Talán velük kellett volna maradnom.
-Nyugodj meg Tomlinson. Nem a te hibád. Reggelre úgy is előkerülnek.-simítottam végig a kezén, amire egy kicsit összerezzent.-Most viszont menjünk aludni. Rohadt későn lehet már.-ásítottam.-lehet az lenne a legegyszerűbb, ha a ti sátratokba aludnánk. Valószínűleg úgy is oda fognak vissza tévedni.
-Én is ezt akartam javasolni.-bólintott.


**

-Jó reggelt.-ültem fel nyújtózkodva és körbenéztem a szanaszét fekvő társaimon.-ideje felkelni és hazaindulni. A többiek csak egy fájdalmas nyögéssel, vagy motyogással válaszoltak. Louis nevetve felült és kivett egy doboz fájdalomcsillapítót az egyik táskából. Miután a többiek is felkeltek egy palack vizet körbeadva mindenki lenyelt egy-egy fájdalomcsillapító pirulát.
-Induljunk el Jay, már így is elég későn van.
-De annyira fáj a fejem.-nyögött fel.
-Úgy is én vezetek, majd kipihened a kocsiban.
Jay megadóan felállt és egy köszönés után a sátrunkhoz vette az irányt.
-Otthon még találkozunk. Jó utat!-köszöntem el én is és követtem a barátnőmet.

1. rész

Sziasztok! Megérkeztem az első rövidke résszel.:)






"Nem beszélünk róla,
    de megtörtént.."



 -Hamarosan vége a nyárnak és mi még semmit sem csináltunk.-nyögtem fel fájdalmasan.
-Pearl szinte minden esténket a Fabricba töltöttük, mit szeretnél még?-a kedvenc szórakozóhelyünk neve hallatán apró mosolyra húzódott az arcom-mellesleg többször dugtak meg a nyáron, mint egy pornószínésznőt.-nevetett fel.
-Fogd be!-vágtam karon, majd összefont kezekkel hátra dőltem a kávézó kényelmetlen székén.-tudod, hogy az csak néhány éjszaka volt.
-Persze-nevetett fel Jay.-voltunk már több klubban is, de tudod hol nem voltunk még?-előre dőlt és az asztalon összekulcsolt kezein megpihentette a fejét. Kérdőn pillantottam vissza rá.- a V fesztiválon.-mondta, majd széles vigyorra húzta a száját.
Pár pillanatig magam elé nézve gondolkodtam.
-Hát nem is tudom. Nem hinném, hogy ez egy jó ötlet Jay.-húztam a számat.
-Ugyan Pearl. Tudod, hogy holnap után már a bőröndöddel együtt mellettem fogsz ülni, Chelmsford felé tartva.
A gyomrom borsó méretűre zsugorodott, miközben a barátnőm szörnyű vezetési képességeire gondoltam.
-Egy feltétellel.-sóhajtottam megadóan.-én vezetek.
-Tudtam, hogy megadod magadat.-tapsikolt a velem szembe ülő barátnőm. Az arcomat a tenyerembe temettem és nagy levegőket véve próbáltam eljuttatni a gondolatot az agyamba, hogy mire is vállalkoztam.

**

-Mikor érünk már oda?-sóhajtott fel unottan a barátnőm.-annyira unatkozom. 

-Egyél inkább és maradj csöndbe.- nyomtam a kezébe egy csomag gumicukrot, ami remélhetőleg egy ideig elhallgattatja. Persze az elképzelésem a zacskó kinyitása után teljesen romokba dőlt. Rosszallóan néztem a csámcsogó lányra, aki összehúzva magát inkább az ajtó felé kúszott, majd a telefonját elővéve csöndbe körmölt valamit.

Tíz perc elteltével, már a V fesztivál tömege között keringve pillantottunk körül. Jay nagyot szippantott a levegőbe, míg én csak fintorogva kerülgettem az embereket. Miután találtunk egy szabad helyet a barátnőm nekiállt a sátrunk felállításának.

-Nem akarsz segíteni?-nézett fel rám, miközben a földön térdelve tanulmányozta a sátor útmutatóját.

-Én nem hinném, hogy jó ötlet volt idejönni.-ráztam meg a fejemet.

-Már nem megyünk vissza te is tudod, úgyhogy inkább segíts.-parancsolt rám szúrós szemekkel. 

-Mondtam, hogy nem volt jó ötlet eljönni.-dőltem hátra.
-Mindjárt sikerül összerakni, ne hisztizz már.-motyogta a sátor alkatrészei alatt feküdve.
-Keresek egy mosdót és jövök.-álltam fel és emberek százait kerülgetve próbáltam megtalálni a mosdót, reménytelenül. Már talán ötödszörre mentem el az egyik hatalmas sátor mellett, így tehetetlenségemben inkább visszaindultam. A gondolataimba merülve szedtem a lábaimat az ismerős úton. Percek múlva valaki a derekam után rántott és magához húzott. Összerezzenve fordultam meg.
-Harry?
Végigvezettem a tekintetemet az arcán, majd kérdőn felvontam a szemöldökömet.
-Neked is szia Pearl.-forgatta meg a szemeit.- miután többször is elmentél a sátrunk mellett kíváncsivá tettél, hogy mit keresel itt.-borzolta össze a hajamat széles mosollyal.
-Én csak a mosdót kerestem.-rántottam vállat. Megfogta a csuklómat és nevetve vezetett a tömeg között, majd egy kisebb épület előtt megállt és a falnak támaszkodott.
-Itt megvárlak.-küldött felém egy féloldalas mosolyt.
Miután végeztem, a szememmel keresni kezdtem Harryt, aki gyorsan mellettem termett.
-És sikerült felállítanod a sátrat?-nézett le rám. Kínosan felnevettem és megráztam a fejemet.-ha szeretnéd szívesen segítek.-mondta, majd hátra simította az arcomba lógó tincsemet.Aprót bólintottam és magammal húzva siettem a sátrunkhoz.
-Jay?-néztem rá elfojtott nevetéssel.
-Feladom.-nyögte a sátor vászonába gabalyodva.

**

-Mivel tudnám meghálálni?- néztem fel rá fáradtan. Persze a mellettem álló göndör hajú fiúnak azonnal kaján mosolyra húzódott az arca.-tudod, hogy az csak egy alkalom volt, és nem voltunk magunknál.- hajtottam le szégyenlősen a fejemet.
-Persze, hogy tudom.-mosolyodott el.-gyertek el a sátrunkhoz, úgyis kevesen vagyunk.-pillantott a mögöttem ülő Jayre is.
-Hát ne..-kezdtem volna, de Jay belevágott.
-Persze, hogy megyünk.-állt fel és karonfogva követte Harryt. Szúrós pillantásokat lövelltem felé.-Mivan csak szórakozunk kicsit.-nézett rám vissza hatalmas mosollyal. Pillanatok múlva már túlesve a bemutatkozáson az 5 nevető fiú között ültünk.
-És ti honnan ismeritek egymást?-tette fel a kérdést Niall. Kétségbeesetten Harryre néztem. Válaszra nyitottam a számat, de Harry megelőzött.
-Egy ideig egy iskolába jártunk.-legyintett és rám nézett. Apró bólintással erősítettem meg a fiú válaszát. Bár Jay tudta, hogy hazudott, ennek ellenére úgy tűnt, hogy a többiek elhitték Styles kisebb füllentését.
Ahogy kezdett besötétedni egyre több ember kavargott a sátrak között, a nagyszínpad felé indulva. Feltornáztam magamat ülőhelyzetbe és érdeklődően körülnéztem.
-Elmegyek körülnézek, hogyha már idáig elrángattál.-néztem le Jayre.
-Nem kellett sokat győzködni.-vágott vissza. A fejemet megrázva a tömeg után mentem, otthagyva a többieket. Az emberek közt szlalomozva megpillantottam egy pultot körülötte néhány székkel Egy korombeli lány unottan könyökölt a pulton, miközben a másik kezével a kékre festett fa anyagon dobolt. Lomhán ültem fel a bárszékre, és kértem egy vodka-narancsot. A szőke hajú lány unottan tolta elém a rendelésemet. Pillanatok múlva már csak az üres pohár helyezkedett el előttem.
-Harry pocsékul hazudik.-ült le mellém Louis.-két pohár vodka-narancsot.-szólt félvállról a lánynak.-Persze a többieket rettentő könnyen átlehet verni, mikor mindenki tudja, hogy nem a tartós kapcsolatairól ismert.-fejezte be a mondanivalóját és elém tolta az egyik poharat.
-Köszönöm.-mondtam, majd egy húzásra megittam.-néha jobb hazudni.-döntöttem oldalra a fejemet, amire ő eleresztett egy halk sóhajt.
-Igazad van.
Percekig csöndbe ültünk egymás mellett, míg nem kezdődött el az első koncert.
-Jössz?-néztem rá kedvesen és leszálltam a bárszékről, majd ő is követte a példámat és egymás mellett elindultunk a nagyszínpad felé. A tömeg között énekelni kezdtem az Imagine Dragons egyik számának sorait, amiket Louis szorgalmasan fejezett be. Néhány sor után közelebb lépett hozzám és az egyik kezével magához szorítva átkarolta a derekamat, még a másikkal végigsimított az oldalamon.
 A koncert végén Louis gyengén megragadta a karomat és egy biztató mosoly után maga mellett vezetett. Végül egy padnál álltunk meg.
Egy ideig csöndben ültünk és csak figyeltük a mellettünk elhaladó embereket, majd Louis beszélni kezdett. Mindenről. Órákat átbeszélgethettünk, mivel már csak azt vettük észre, hogy világosodik. Fáradtan indultunk vissza a többiekhez, akik már valószínűleg rég aludtak. A nevetésünket elfojtva néztünk végig a sátor előtt egymáson össze-vissza fekvő társaságon.
-Nem akarsz itt maradni? Késő van már.-nézett rám kérdőn.
-Kora van Tomlinson.-vágtam vállba és bemásztam a sátorba. Louis példáját követve az első kezembe akadó hálózsákba bebújtam.
-Jó éjszakát Tomlinson.-motyogtam halkan.
-Nekedis Elsegood.

Bevezetés

Sziasztok! Újra visszatértem a blogolás világába. Valószínűleg egy-két ember ismer a régebbi blogjaim által .(1., 2., 3.) Kicsit gyereklábon álltam az írással, de egy év alatt remélem kicsit sikerült fejlődnöm. Na de nem papolok tovább, mindenkinek jó olvasást :) (Igen megint egy One Direction fanfictiont olvashattok tőlem haha :) )



" Tudod mi az, ami igazán szexi? A humorérzék. A kaland íze. Arcpír télen. Csípő, amibe bele lehet markolni. Nyitottság. Magabiztosság. Alázatosság. Jó étvágy. Valaki, aki hallgat az intuíciójára. Egy okos visszavágás. Jelenlét. Gyors észjárás. Egy ártatlannak tűnő hölgy, aki piszkos viccet mesél. Egy nő, aki már felismerte, hogy milyen gyönyörű."



    A 19 éves, Pearl Elsegood kiismerhetetlen személyiség. Egyik pillanatban visszafogottan nevet egy kisebb társaságban, még a másikban már önfeledten tombol a szórakozóhely tömege közt. Szinte az összes éjszakáját klubbokban tölti, és megesik, hogy reggelente ismeretlen, fiatal férfiak ágyában ébred.
   Kevesen próbálnak a közelébe férkőzni. Sokan úgy tartják, hogy a tekintetében, van valami, ami megbabonázza, és magához láncol mindenkit. Kevés embernek sikerül áttörni Pearl falait, de a híres One Direction mókamesterének hitt (!!ezen nagy hangsúly lesz a későbbiekben) Louisnak sikerül.
  Vajon, hogyan lehet meghódítani, egy olyan lányt, aki a tekintetével a lelked mélyére hatol?